2008. február 26.

Egyre többen fektetik pénzüket festménybe már hazánkban is. Kérdés, mennyire befolyásolja a műkincspiacot, ha olyanok is szereplői lesznek, akik nem műértők, csak tisztán gazdasági hasznot remélnek a vásárlásokból; illetve mennyire tör utat magának kizárólag a tehetség egy olyan világban, ahol már nem csak az a szép, ami érdek nélkül tetszik. Mfor.hu háttér.

Nagy kockázat friss diplomás festőtől venni(Mfor-montázs)

Az utóbbi időben Magyarországon is átalakulóban van a befektetési piac, egyre többen vesznek festményeket komoly haszonra számítva néhány év vagy évtized elteltével.

Érdekes, hogy a műkincspiacot gyakran hasonlítják a tőzsdéhez. Igaz, míg utóbbi egy viszonylag kiszámíthatatlan és elsősorban a piaci erők által befolyásolt befektetési lehetőség, addig a művészet megítélése meglehetősen szubjektív tényezőkön alapszik. Mégis hasonló piaci mechanizmusok működnek e két területen, és ugyanúgy hazardírozásnak számíthat sok pénzt költeni egy friss diplomás festőre, mint ismeretlen részvénybe fektetni.

Tőzsde vs. műkincspiac

Az alapvető különbség a tőzsde és a műkincspiaci pénzmozgás között, hogy utóbbi kevésbé likvid, ott az ember öt-tíz évre tervez. "Régen rossz, ha kényszerből kell eladni" - mondják szakértők.

A másik nagy különbség, hogy ezen piacon szinte mindenképp elvérzik az, aki nem ért a művészethez. Tőlünk Nyugatra egyre több befektetési alap jön létre, ahol szakértő vezetésével valósulnak meg az ilyen típusú befektetések.

Gereben Katalin, a művészeti befektetésekkel foglalkozó Equilor Fine Art ügyvezetője szerint hazánkban is egyértelműen megfigyelhető, hogy növekszik a művészetbe történő befektetések száma. Ennek egyik oka, hogy - főleg az utóbbi időben - a tőzsde meglehetősen ingatag.

Ugyan a műkincspiac megfelelő működésének is feltétele a kiegyensúlyozott gazdasági és politikai helyzet, azonban a kisebb kilengések mégsem hagynak akkora nyomot, mint a tőzsdén. "Egy portfólióban a műkincspiaci befektetés lesz a legkevésbé likvid, ugyanakkor a legstabilabb elem" - állítja Gereben Katalin.

Festményekbe fektetni nem újkeletű dolog, de csak az utóbbi néhány évben került ennyire pénzügyi kontextusba ez a terület, és ekkor születtek meg a tőzsdeindexhez hasonló műkincspiaci indexek, grafikonok, elemzések.

Klasszikust vagy kortárst vegyünk?
A klasszikusok elérhető műveinek száma véges, így egyre jellemzőbb a kortársak felé fordulás. A frissen végzett képzőművészek kiállításait sáskaként lepik el a galériások, és csapnak le a tehetségekre.

A kortárs művészetbe történő befektetés jár a legnagyobb kockázattal, és egyben a legnagyobb nyerési lehetőséggel. Ezen belül is a friss diplomás festők jelentik a legnagyobb kihívást, hiszen az ő munkájukhoz még viszonylag jó áron, a galériák kikerülésével lehet hozzájutni. Azt azonban, hogy ez mennyit fog érni néhány év múlva, senki nem tudja megmondani. Még egy befutott kortárs is több időszakon megy keresztül, a művek értéke között nagy különbségek lehetnek, az életmű-szakaszoktól függően.

Rövid távon torzulhat a piac

Óhatatlanul is felmerül a kérdés, mennyire torzítja el a piacot, ha azt egyre több befektető és műkincs befektetési alap lepi el, és egy-egy fiatal festő sikerén már vállalkozások sorsa múlhat.

Az mfor.hu által megkérdezett egyik tapasztalt gyűjtő úgy véli, hogy ez csak rövid távon okozhat torzulást a piacon; az igazi kvalitásokat továbbra is a gyűjtők, művészettörténészek határozzák meg, és csak a jó művészetet lehet felfuttatni. A piac átalakulóban van, fejlődik. Ezer éve vannak mecénások, de míg régebben inkább presztízs céljából támogattak egy-egy festőt, ma már üzleti célok is megfogalmazódnak egy vásárlás mögött.

Ezzel párhuzamosan viszont a művészek is tudatosabbak, a saját magukra fordított marketing módszereik is fejlődnek: például egy remeteéletet élő festőből ritkán lesz életében befutott művész. A befektetők azonban többnyire műértők, akik meghatározzák ugyan a trendeket, de ez nem feltétlenül jár együtt a minőség romlásával.

Gereben Katalin, az Equilor Fine Art ügyvezetője is egyetért azzal, hogy a tudatosulás jegyében előfordulhat egy-egy festő árának érdemtelen növekedése, és fordítva is igaz mindez: például sok XIX. századi művész értéke méltatlanul alacsony manapság. De a divatirányzatokat továbbra is a szofisztikált vásárlók és az aukciós házak határozzák meg.

"Sok vevő, aki először pusztán pénzügyi befektetésnek tekinti a festményvásárlást, idővel megfertőződik, érdeklődni kezd a művészet iránt, utánanéz, tanul, majd ő maga is műértővé válik. Nem tartok a piac felhígulásától. Fel lehet futtatni érdemtelenül is művészeket, de az idő úgyis revideál."

Vásári ámokfutások

Míg a tőzsdére elsősorban a gazdasági, politikai változások hatnak, a műkincspiacot többek között a restitúciós vagy éppen a hamisítási ügyek befolyásolják. Például a II. világháború alatt ellopott művek eredeti tulajdonosoknak való visszaadása és aukciós házakba kerülése nagy hatással van a piacra, egy hamisítási ügy pedig nagyon rosszat, bizonyos esetben viszont éppen jót tehet a műkereskedelemnek.

Piacbefolyásoló tényezők a giga méretű nemzetközi művészeti vásárok, valamint a műkincspiaci befektetési alapok számának növekedése is, melyek egyre nagyobb versenyt teremtenek.

"A vásárok megnyitója előtt külön fogadják a top gyűjtőket, akik ilyenkor szabályos ámokfutásba kezdenek, hogy elorozzanak társaik elől egy-egy különleges műtárgyat" - meséli Gereben Katalin. A piac legintenzívebben növekvő területei a kortárs festészet és a fotó, néhány éve pedig előtérbe kerültek a távol-keleti, főleg kínai és indiai művészek.

Gábor Fanni