Az épület története, előzmények

A víztároló 1902 áprilisában épült, 1903 óta üzemel. A műtárgy kb. 68,0x 62,0 m alapterületű, négyszögalaprajzú, kétrekeszes megoldású. A Gellérthegy oldalában épült, félig földbe süllyesztett elrendezéssel, csömöszölt betonból.

A fenéklemez vastagsága 65cm, támfalszerűen kialakított oldalfalinak vastagsága pedig 3,60 – 0,6 m értékek között változik. A lefedést kb. 4,30 m tengelytávolságú, 5,0 m-es kiosztású oszlopsorokra támaszkodó betonboltozattal oldották meg, melyre mintegy 1,0 m magas földtakarást helyeztek a hőszigetelés biztosítása érdekében. Belmagassága a boltvállig 4,0 m, a boltozat záradékáig pedig 5,0 m. Az üzemi vízoszlopmagasság 5,0 m.

A fellelhető tervek szerint a medence alatt eredetileg szivárgó nem épült. A későbbi évek folyamán állítólag a medence három oldalánál utólag építettek szivárgót, de ez ha megépült is a fenéklemez síkja fölött helyezkedik el (erről tervek tanúskodnak), így a fenéklemez alatti talaj víztelenítésére hatástalan.

A medence károsodásai, a korábbi vizsgálatok

A fellelhető iratok tanúsága szerint már a medence építése során jelentkeztek repedések. Fokozatos romlása 1942-ben érte el azt a fokot, amikor szükségessé vált a medence használhatóságát megvizsgálni. Az időszakosan végzett javítási munkálatoknál mindig azt tartották szem előtt, hogy a folyamatosan keletkezett és a javítás után kiújult repedéseket betömjék és megakadályozzák a víznek a repedéseken való nagyobb mérvű átszivárgását és az altalaj átázását.

Így a használhatóságot sikerült is a háborús eseményekig fenntartani, amikor a medence több bombatalálatot kapott, és teljesen hasznavehetetlenné vált. Több helyen beszakadt a boltozat, a medencében jelentős repedések keletkeztek, sőt a déli medencekamra keleti oldalával párhuzamos második és negyedik oszlopsorában végigmenő repedés mentén lejtőirányú előrebillenés állott elő. Az északi kamra északnyugati sarokrészétől keleti irányban és északi oldalfal mentén a már korábban bekövetkezett aláüregelődés folytán hat alátámasztó pillérrel együtt az oldalfal és a boltozat 3-11 cm-rel lesüllyedt, a pillérek és oldalfaltest több helyen vízszintes és ferde irányban leszakadt.

Az 1942, majd 1945, 1946 és 1947-ben lefolytatott vizsgálatok eredményeként megállapították, hogy a medencét gazdaságosan, és üzemi szempontból megfelelő biztonságot nyújtó tartós használatra alkalmas állapot eléréséig javítani már nem lehet.

Mindezek ellenére a medencét a lehetőségekhez képest kijavították, az oldalfalait vasbeton gerendákkal megerősítették, a repedéseket több ízben különböző módon javították, és az aláüregelődés megszüntetésére injektálást végeztek.

A medence azonban ezek után is tovább süllyedt, a repedések a javítások helyén újból megnyíltak, sőt újabb repedések keletkeztek.

Az elmúlt 25 évben a műszeres talajvizsgálatok nagyon sokat fejlődtek. Ezekkel pontosan felmérhetőek az aláüregelődések pozíciója és dimenziója, valamint valós képet kaphatunk a környező talaj és talajvízviszonyok rétegződéséről, kiterjedéséről.

A főváros, a kerület, illetve a Fővárosi Vízmű Részvénytársaság képviselőivel folytatott konzultációim során kiderült, hogy elképzelés nélkül várják, hogy valami történjen a területtel és az objektummal. A medencék hasznosítását gátolják a hatályos jogszabályok valamint a megosztott tulajdonviszonyok. Ennek ellenére az érintettek szándéka a terület és az objektum hasznosítása.

Környezet

A török megszállás alatt Magyarországon meghonosodott fürdőkultúra mára már kultúránk szerves részét képezi. Fővárosunk, Budapest nemzetközi hírű fürdővárossá vált Európában, ezt az ügyes reklámnak, valamint a számtalan és páratlan termál- és keserűvíz forrásnak köszönhetjük. Ezeknek a forrásoknak nagy része a budai oldalon összpontosul, itt a Gellérthegy környezetében. A keserűvizek az esővíz talajon való átszivárgásával nyerik ásványi anyag tartalmukat. A tengeri üledékes piritből kimosva, nátriumos, káliumos szulfátokat hordoz a kincset érő forrásvíz. Míg a Gellért forrás vize rétegvíz.

A védelem

A terület és az objektum minden lehetséges védelmet megkapott, mindemellett a Világörökség részét képezi. Jelenleg vízgazdálkodási és víztárolási besorolást kapott a kerület szabályozási tervében.

Funkció

Mindezek tudatában, valamint az objektum többszöri látogatása során szerzett tapasztalatok és élmények késztettek arra, hogy diplomamunkámnak a terület hasznosítását válasszam.

Az objektum környezete, története, eredeti funkciója illetve a fővárosi városkép formáló törekvéseit figyelembe véve, az új funkciójának leginkább egy fürdő felelne meg.

Helyszín, megközelítés

A terület a Gellérthegy déli lejtőjén fekszik közel a Duna parthoz. Délről a Kelenhegyi út, északról a Minerva és a Gyopár utcák határolják. A déli oldalon magas támfal választja el az úttesttől, rálátás a területre innen nincs. Ezért nem csoda, hogy sokak számára mind a terület, mind az objektum léte meghökkenést okoz, annak ellenére, hogy ilyen remek földrajzi adottságokkal rendelkezik. Keletről vékony drótháló választja el a városi közparktól.

Megközelítés

A helyszín könnyedén megközelíthető busszal és villamossal a Gellért térről, valamint a tervezett 4-es metró is a téren halad át. A fürdő megközelíthető akadálymentesen is a mozgáskorlátozottak számár a Minerva útról. Az objektum őrség most is ezt az útvonalat használja.

A medencéken kívül a területen egy őrház és egy keverő gépház van, amiben a 2 „új” víztárolóból alagúton jövő vizet osztják el a vízhálózatban.

Az objektum tengelyszimmetriája miatt a bejáratra való rávezetés építészetileg pont itt a gépház helyén lenne indokolt, de a házak áthelyezése, valamint a főnyomócsövek kiváltásának anyagi vonzata miatt a megközelítés tengelyét az egyik szélső bejárat elé raktam.

A fürdő

A vendégbejáró az épület szimmetriatengelyében van. Itt belépve rövid alagúton jutunk az előcsarnok magas terébe. 4 pénztár áll a fürdővendégek rendelkezésére, kettőben a belépő csipkártyákat vehetik meg, amikkel az öltözőszekrényeket nyithatják, illetve a kupolatérben található kávézóban vásárolhatnak frissítőt. Távozáskor a csipkártyát leadva idő- és költségarányosan kapnak visszatérítést a Gellért fürdőben kialakított, és jól bevált rendszerhez hasonlóan.

A beléptető rendszer után külön női és férfi öltözőket alakítottam ki. Ügyelve, hogy a meglévő nagy tereket ne szabdaljam apró darabokra. Ez a gondolat a medencetér kialakításán is jól megfigyelhető. Az egy nagy medencében kialakított kisebb termek más hangulatot éreztetnek, ezt a megvilágítás és a vízbefolyások színességének variációja adja. A nagy medence vizét a Gellért hegyi forrásokból vett termálvíz adja. A medencét kettévágó szerkezeti fal két oldalán szimmetrikusan helyezkedik el a két szauna, tusolókkal, jeges merülő-medencével.

A 150 cm mély medencetérből induló vízeséslépcső vezet a kupolatérbe. A káoszelméleten alapuló, csepp formájú acélszerkezetű kupolában trópusi növényzet fogadja a látogatót. Pihenőpadok és egy kávézó bújik meg a növényzetben, ahol frissítőt ihatnak a vendégek, vagy elmerenghetnek a növényzet szépségén.

Az épületnek két személyzeti bejárója van. Az egyiken az igazgatóság dolgozói közelíthetik meg a munkahelyüket, a másikon a kiszolgáló személyzet közlekedik a gépészeti térbe.