Az 1960-as években Nagykáta igencsak kiterjedt külterületén négy iskola működött, melyek közül az alsóegreskátaiba jártak a legtöbben, a közeli 31-es út segítségével Kátáról a megközelítése a legkönnyebb volt.
300 gyerek élt ekkor a virágkorát élő kátai tanyavilágban, közülük 50-en jártak az osztatlan két tantermes iskolába.1962-63 fordulóján a felnőtteket is próbára tevően kemény volt a tél. Halasi Marika, Halasi Pali, Kisnémet Marika és társai naponta tizennégy kilométert is gyalogoltak, hogy
osztálytársaikkal együtt tanulhassanak. Ezek a 13-14 éves gyerekek komolyan vették vállalásukat. Nincs abban semmi különleges, hogy teljesített fogadalmukról levélben tájékoztatták az ország
vezetőjét, Kádár Jánost. A levelet Risai Erzsike, a „Gyöngyvirág” őrs vezetője írta alá.
1963 tavaszán országgyűlési választások voltak Magyarországon. Az új parlamentnek tagja lett Váci Mihály költő is, aki 1963. március 21-én kapta meg mandátumát, tette le a képviselői esküt.

Ezen a napon a miniszterelnök beszédben hangzott el a következő idézet, mely a „Népszabadság” 1963. március 22-i számában volt olvasható:
„ Engedjék meg ,hogy a tél viszontagságaival szembeni helytállás egy kedves és megható mozzanatát is megemlítsem. Februárban, a félévi bizonyítványosztás időszakában levelet kaptam Alsóegreskátáról, ahonnan egy Risai Erzsébet nevű általános iskolai tanuló…
a következőket írta: „…boldogan jelenthetem, hetedikes és nyolcadikos pajtásaink szeptember
elejétől egy napot sem mulasztottak…Kis tanyai iskola a miénk, jöhetett akármilyen hideg tél, sok pajtás hét kilométerről is eljött, hogy ne mulasszon és tanuljon…”
Képviselők, újságírók, „illetékes elvtársak” vették elő a térképet: hol is van ez az Alsóegreskáta?
Hiába keresték, nem találták, ma is csak a legrészletesebb térképen jelzik a középkorban önálló települést, a mai Nagykáta külterületén. Hogyan minősítsük 45 év távlatából ezt az epizódot? A gyerekek vállalása és levélírása mögött most ne keressünk mögöttes szándékot, fogadjuk el, hogy ők akkor büszkék voltak arra, hogy vállalásukat teljesítették, a maguk szintjén valami fontosat tettek.

A Kádár-titkárságra érkező több ezer levélből miért éppen ezt az egyet emelték ki, nem tudjuk.
Nem nehéz azonban felfedezni benne az aktuálpolitika didaktikus önigazolását, az össztársadalmi tanulság kivetítését. Váci Mihály képviselő első parlamenti felszólalása március 26-án történt.

A kulturális bizottság tagját igencsak megérintette az „alsóegreskátai példa” , melyet ő már egy másik összefüggés és távlat érdekében idézett példaként:
„Éppen húsz éve, hogy tanyai tanító lettem Nyíregyházán. Ott dolgoztam hat évig…a mai napig figyelem a gyerekek sorsát. Ezért jól ismerem mindazt, amit elmondani szándékomban van. Risai Erzsébet pajtásainak hét kilométerre van az iskola. Ezt még bírják! De bírják a gyaloglást a gimnáziumig: Bírják-e az egyetemig! Történelmi versenyfutásról van itt szó napi 14 kilométerrel egy évben 2800 kilométer. Nyolc év alatt ez 22.400 kilométer! Az egyenlítő fele…Őértük nekünk kell küzdeni, hogy körülményeik miatt lemaradottságukat behozzák a versenyben.”
Váci Mihály 1964-ben ellátogatott Alsóegreskátára, s megkérdezte az ott tanító Liszkay- és Tóth házaspárt, hogy melyik gyerek jár legmesszebbről az iskolába. Halasi Marika járt be naponta a legtávolabbról, s a költő –miután végigjárta Marika útvonalát- élményei nyomán megírta az „Innen még nem látszik” lírai szépségű esszéjét. Váci Mihály később egyengette Marika életútját, s így
került be az irodalomtörténetbe a történelem mellé a gyerekek akkori felbuzdulása.
Az 1.sz. Általános Iskola 1988-ban – tehát pontosan 20 éve- Heimann Győrő igazgató javaslatára –ki nagy tisztelője a költőnek- felvette Váci Mihály nevét. Az iskola udvarán álló mellszobrot –Győrfi Lajos alkotását- Váci Mihály jó barátja, Czine Mihály avatta fel 1989-ben. A Váci Mihály Általános Iskola 2008. december 12-én a „jubileumok szárnyán” emlékezett arra az eseményre, mely 1963-ban az alsóegreskátai gyerekek által írt levéllel kezdődött.

Basa László