Szép és irigyelt lakóhely a Gellérthegy, ám veszélyeket is rejt. A felszín
alatti vízmozgást igazán még nem sikerült feltérképezni, a hegy rejtőzködő, ma is alakuló barlangjai be-beszakadnak:
el-eltűnik az út, a járda. Most meg a támfalak nem bírják a terhelést
– olyannyira, hogy a Somlói út jó részén a buszok sem járhatnak.

A Gellért-hegyet elődeink is szerették. Régi térképek tanúsága szerint a szőlődűlők között már az 1800-as években kialakult a mai főutak – Somlói út, Ménesi út, Kelenhegyi út – nyomvonala.

A filoxéra-járvány és a szőlők kipusztulása után hamar parcellázták a területet, létrehozták a függőleges irányú keresztutakat is. Ezeken a szűk nyomvonalakon az akkori technikai feltételekkel, az akkor elképzeltforgalom nagyságának megfelelően épültek meg az utak. Az 1900-as évek legelején aztán beépült a hegy, a hozzá tartozó lépcsőkkel, támfalakkal. Utóbbiak téglából. Az elmúlt évtizedek, a barlangrendszer, a szeszélyes víz alatti mozgások, a vékony kiscelli agyagréteg, egyáltalán a hegy mozgása megtették a hatásukat.

A hegy infrastruktúrája elavult, szűkek az utak, inognak olykor a házak – két éve a Művészház vált életveszélyessé – most meg a támfalak. A Somlói út 6/b számú ház kertje 8-10 méternyire van az úttest
szintje alatt. Szeptember első napjaiban a támfal megindult, és bedőlt a kertbe. Át lehet látni a kerítés és az úttest között. A kerítés a levegőben lóg, úgy, ahogy, a közművezetékek tartják.

Nagyobb gondban vannak a Somlói út 6/b lakói. A támfalat meg kell erősíteni, pontosabban újat kell építeni, vasbetonlemez ellensúlyokkal, feszített támasztékkal, az úttest alá is benyúlóan. Ez – ahogy Fodor Vince, a terület helyi önkormányzati képviselője kalkulál –, százmilliónál is többe kerül. A lakók kisebbik gondja ez, nagyobbik az, hogy meglehet, ezt nekik kellene kifizetni. Az alapító okirat szerint
a támfalak a társasházak osztatlan közös tulajdonát képezik. Ha övék a tulajdon, a karbantartást is nekik kell állni.

A lakók szerint viszont az utak közfeladatot látnak el, s hozzájuk tartoznak értelemszerűen a támfalak is. Nem ennek a társasháznak a lakói kerültek egyedül ilyen kellemetlen helyzetbe, a Somlói út 30/b-nél is már szemmel láthatóan kidudorodik a támfal.

Fodor Vince szerint úgy tűnt már évtizedekkel előbb, hogy megtelt a hegy, ám újabb és újabb építkezések kezdődnek. Sőt a Raiffeisen Bank építménye talán alegnagyobb méretű a hegyen. Hiába van 3,5 tonnás behajtási tilalom a hegyre, a kukásautók és a kisbuszok miatt ez alól eleve van feloldás. A Citadellához pedig hatalmas nagy buszok viszik rendületlenül a turistákat. A főváros illetékesei többször 22 tonnás daru behajtását is engedélyezték, és persze a betonnal teli mixerkocsik is ötszörösen átlépik a korlátozási összsúlyt.

Hozzájárult a mostani támfalszakadáshoz az is, hogy a vízművek csőcseréje zajlott, a nyolcvan centis nyitott árkokban a sok csapadék kereste-kutatta az utat magának, és megtalálta a leggyengébb pontot
lefelé. A mostani eset előzménye, hogy jó tíz éve egy leaszfaltozott utcai vízcsap megszakadt, alámosta a támfalat. Abból
hosszadalmas per kerekedett – de megoldás nem.

Az eddigi legnagyobb támfalcsúszás a hatvanas években volt. Akkor a Somlói út 8-10. számnál vasbeton támfalat építettek.
Azóta bírja. Most az önkormányzat a támfalépítés terveztetését megrendelte. Az alapkérdés rendezéséig – ki fizesse a támfalépítéseket – azonban fél Gellért-hegy lakói nem aludhatnak nyugodtan. Fodor Vince szerint bármelyik magas támfalnál bekövetkezhet hasonló omlás. A megerősítést, újjáépítést pedig  minden bizonnyal meg kell fizetni.