GELLÉRTHEGYIEK a neten klub

GELLÉRTHEGYIEK a neten klub hírei

Utazás a Gellért-hegyben

Örvényváros - Utazás a Gellért-hegyben

A város tüdeje, mondhatnánk képzavarral élve, ahogy a 80.000 m3 kapacitású víztározó alaprajzára tekintünk. A két hatalmas szárnyat egy hosszú alagút köti össze a hegy belsejében található kisebb tárolókkal. A föld alatti létesítményt bárki megcsodálhatja.

Az ulámbátori polgármester és küldöttsége igencsak elcsodálkozott néhány éve, amikor kívánsága szerint ellátogatott a gellérthegyi víztározóba. Az óriási vízmennyiség mellett leginkább az nyűgözte le a mongol városatyát, hogy itt minden automatizált.

Amikor a látogatók elmennek, lekapcsolják a lámpát és bezárják az ajtókat. Nincs is rájuk szükség, a tartály ugyanis kiegyenlítőként működik: ha a városban túl sokan nyitják ki a csapot, vagy húzzák le a WC-t (mondjuk egy focimeccs szünetében), csökken a hálózatban folyó víz nyomása.

Ekkor a Gellért hegy tetejéről egyszerűen csak lefolyik a víz, bele a vezetékbe, onnan a csapokba és végül a vizeskancsókba (igaz a meccsek szünetében Budapesten inkább a sörfogyasztás a jellemző).

A főváros vízellátása lényegében a Dunából történik - mondja Károlyi András nyugalmazott osztályvezető vízügyi szakértő. A Duna vizét kavicsréteg tisztítja meg, kútjaink ( szám szerint 750) a Szentendrei és a Csepel szigeten találhatók.

Ezeket a kutakat egyenletesen kell üzemeltetni, mert egyébként tönkremennek. A városlakók azonban nem fogyasztják egyenletesen a vizet (lásd: foccimeccsek szünete és az éjszakai órák különbsége). Összesen negyvenöt tározó van a fővárosban, amelyek a város ivóvízkészletének 35-40 %-át képesek tárolni.

Ezek közül a gellérthegyi a legnagyobb. A furcsa alakú medencék makettje leginkább egy tüdőre emlékeztet. Ennek a szokatlan formának köszönhető, hogy az áramlatok folyamatosan és mindenhol mozognak benne, nincs lerakódás.

- De hiszen ez teljesen üres ! – kiáltunk fel, amint az ablakokon keresztül betekintünk a medencébe.

– Jelenleg hét-nyolc méter magasan áll a víz – válaszolja nyugodtan Károlyi András. – A tető tükörképet látják csak, nem az alját. Az oszlopok lent is és fent is tölcsérszerűen kiszélesednek, olyan az egész, mint valami szabályos erdő, amiben csillogva hullámzik a tiszta ivóvíz.

Egyben elvarázsolt erdő is ez: a vízszint alatt csak homályosan, a fénytörés következtében ferdén és zöldesen, bizonytalanul látszik a valódi aljzat, a tiszta, egyenes vonalak egy hamis, nem létező tükörkép-világot vetítenek a pupillánkba.

Ebbe a medencébe csak akkor lehet menni, amikor le van eresztve a víz. Az ajtó ugyanis annyira lent van, hogy a nyomástól nem lehet kinyitni. A medencék mellett kisebb szivattyúk dolgoznak, és hatalmas csövek húzódnak, amelyeken befelé és kifelé áramlik a víz. Lefelé haladunk néhány lépcsőfordulót, és megérkezünk az alagúthoz.

A folyosó végét nem látni, a járatban mint egy hatalmas ér húzódik a két medencét összekötő vezeték egészen a Minerva utcai tárolókhoz. Ahogy ráütünk, mélyen, alig hallhatóan morajlik egyet.

Ahogy a neonok lassan beizzanak – az üveges kattogások meglepően hosszan visszhangoznak -, és szemünk hozzászokik a fényhez, lenyűgöző látványban van részünk: hatalmas, több mint egy méter átmérőjű cső tölti ki szinte teljesen a föld alatti járatot és kígyózik a messzeségbe, amíg az alagút el nem kanyarodik.

Nekiindulunk hát, hogy addig kövessük ezt a tekergőző fémszörnyeteget, amíg a végéhez nem érünk. Szelíd kocogtatásunk is majdnem percekig visszhangzik vastestében, és ha nagyobbat ütünk rá, óriásit mordul. Nem is érünk hozzá többet, a falhoz lapulva haladunk előre. Az út meglehetősen monoton és nagyon hosszú, a szabályos időközönként ismétlődő vészjelzők nyújtanak csak némi felüdülést.

A kerek üveglapokra ugyanis azt írták: tolvaj esetén feltörni! Tolvajokra azonban itt két szempontból sem nagyon kell számítani. Egyrészt a vízművek biztonsági szolgálata napi huszonnégy órában védi a létesítményt, másrészt innen csak a fémkígyót lehet ellopni.

Már jó tíz perce gyalogolunk, nagyjából a Citadella alatt lehetünk, amikor egy üregre leszünk figyelmesek. A hegy dolomitkőzete képezte természetes boltívek alatt haladunk, a nagy alagút fényei már alig látszanak, egy öngyújtó fényénél tapogatózunk előre, aztán falhoz érkezünk. Még legalább négy hasonló leágazásra bukkanunk, amelyekről kiderül, hogy különböző geológiai kutatások során fúrták ki azokat.

Már legalább negyed óra eltelt, itt bent pedig igencsak szűk a tér, egyre kellemetlenebbül érezzük magunkat, ezért meggyorsítjuk lépteinket. És hamarosan ki is bukkanunk a föld alól, mégpedig – legnagyobb meglepetésünkre – a Gellért Fürdőnél. Ide építették ugyanis 1953-ban azt a kisebb víztározót, amiből a fémkígyón keresztül a vizet a Sánc utcai tárolóba szivattyúzzák.

Címkék: Gellért gyógyvíz hegy tározó víz

Kapcsolódó hírek:

Utazás a Gellért-hegyben II.

Élményfürdő a Gellérthegyen?

Botrány a Gellérthegyen: eltemetett kristálybarlang

Itt él közöttünk: a Lájfsztori írónője

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: